dr. Tókos László gyermekorvosi rendelő - dr. Tókos László gyermekorvosi rendelő

Ki hit­te vol­na el, amit hal­lot­tunk, ki előtt volt nyil­ván­va­ló az Úr ha­tal­ma?

Mint vessző­szál, sar­jadt ki előt­tünk, mint gyö­kér a szik­kadt föld­ből. Nem volt neki szép alak­ja, ami­ben gyö­nyör­köd­het­tünk vol­na, sem olyan kül­se­je, ami­ért ked­vel­het­tük vol­na. Meg­ve­tett volt, és em­be­rek­től el­ha­gya­tott, fáj­dal­mak fér­fia, be­teg­ség is­me­rő­je. El­ta­kar­tuk ar­cun­kat elő­le, meg­ve­tett volt, nem tö­rőd­tünk vele. Pe­dig a mi be­teg­sé­ge­in­ket vi­sel­te, a mi fáj­dal­ma­in­kat hor­doz­ta. Mi meg azt gon­dol­tuk, hogy Is­ten csa­pá­sa súj­tot­ta és kí­noz­ta. Pe­dig a mi vét­ke­ink mi­att ka­pott se­be­ket, bű­ne­ink mi­att tör­ték össze. Ő bűn­hő­dött, hogy ne­künk bé­kes­sé­günk le­gyen, az ő se­bei árán gyó­gyul­tunk meg. Mind­nyá­jan té­ve­lyeg­tünk, mint a ju­hok, min­den­ki a maga út­ját jár­ta. De az Úr őt súj­tot­ta mind­nyá­junk bű­né­ért. Ami­kor kí­noz­ták, alá­za­tos ma­radt, szá­ját sem nyi­tot­ta ki. Mint a bá­rány, ha vá­gó­híd­ra vi­szik, vagy mint a juh, mely né­mán tűri, hogy nyír­ják, ő sem nyi­tot­ta ki szá­ját. Fog­ság és íté­let nél­kül hur­col­ták el, de kor­tár­sai kö­zül ki tö­rő­dött az­zal, hogy ami­kor ki­irt­ják a föl­dön élők kö­zül, népe vét­ke mi­att éri a bün­te­tés?! A bű­nö­sök közt ad­tak sírt neki, a gaz­da­gok közé ju­tott ha­lá­la után, bár nem kö­ve­tett el go­nosz­sá­got, és nem be­szélt ál­no­kul. Az Úr aka­ra­ta volt az, hogy be­teg­ség tör­je össze. De ha fel is ál­doz­ta ma­gát jó­vá­té­te­lül, még­is meg­lát­ja utó­da­it, so­ká­ig él. Az Úr aka­ra­ta cél­hoz jut vele. Lel­ki gyöt­rel­me­i­től meg­sza­ba­dul­va lát­ja őket, és meg­elé­ge­dett lesz. Igaz szol­gám so­ka­kat tesz igaz­zá is­me­re­té­vel, és ő hor­doz­za bű­ne­i­ket. Ezért a na­gyok kö­zött adok neki részt, a ha­tal­ma­sok­kal együtt ré­sze­sül zsák­mány­ban, hi­szen ön­ként ment a ha­lál­ba, hagy­ta, hogy a bű­nö­sök közé so­rol­ják, pe­dig so­kak vét­két vál­lal­ta ma­gá­ra, és köz­ben­járt a bű­nö­sö­kért. (Ézs 53, 1-11) Ézsiás 53 fejezete a legtisztàbb prófécia Jézus eljöveteléről. A próféta kb. 500 évvel korábban meghírdette Krisztus érkezését. És mégis múlt időben beszél a történtekről, mintha már megtörténtek volna az események. Vajon miért? Nálam bölcsebbek azt mondják, hogy Isten jelenti ki a jövőben megtörténő eseményeket, tehát Isten szemszögéből látja a próféta a jövőbeni dolgokat. És Isten örökkévaló, nála nincs múlt, jelen és jövő, mert önmaga az idő Ura is, a múlt, jelen és eljövendő egyszerre. Istenben egy "most" pillanat van, de ez a "most" átölel ezer esztendőt. "Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap."(2Pt 3, 8) Mi életünk, ebben az örökkévalóságban van beágyazva Isten terve szerint. De ebben a "most" - ban minden mulandó, amit Isten teremtett, mindennek van kezdete és vége az Ő akarata szerint. De mindez része egy nagy Egésznek, egy nagy isteni tervnek. Mi ezt képtelenek vagyunk átlátni, képtelenek vagyunk felfogni, nem Ismerjük Isten terveit, mert az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. De...!!! Isten esélyt adott Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által, hogy mi is részesei lehessünk az örökéletnek. Jézus magára vette a mi bűneinket és meghalt a kereszten. Mi ezáltal bűn nélküliek lettünk, így Isten nem ítél meg minket, hanem Jézust bűntette helyettünk. Jézus halálával legyőzte a bűnt és feltámadásával legyőzte a halált. Vele együtt mi is meghalunk a testnek és feltámadunk a léleknek, hogy örökéletünk legyen. Ez az Evangélium üzenete. Te is, én is, ő is részesülhetünk az örökéletből Jézus Krisztusba vetett hit által. Így a test ugyan elporlad, de léleknek örökélete lesz. Ez számomra azért nagyon vigasztaló, mert felülemelkedem téren és időn és ez hatalmas szabadságot ad. Nem vagyok rabja az időnek. Forgasadd szívedben mindezeket és higgy!

Jézus Krisztus nevében:
Ámen