Gosztolai Géza - pszichológus - Gosztolai Géza - pszichológus

Nekem rengeteget segített, olyan élethelyzetben is, amiből azt hittem, hogy már nem fogok tudni kimászni. Lelkiismeretes, segítőkész, barátságos és nem utolsó sorban nagy tudású szakember, akitől mindig feltöltődve megyek el a kezelések végén. Bátran ajánlom mindenkinek aki pszichológust keres.

Válogatott sportoló vagyok, fél éve kerestem fel Gézát, hogy segítsen a mentális problémáim leküzdésében. Csak hogy pár azóta elért eredményt említsek: Világbajnoki aranyérem, Európa bajnoki aranyérem, világkupa dobogók, magyar bajnoki aranyérem. Úgy gondolom, hogy ezekhez a sikerekhez nagyban hozzájárultak az együtt eltöltött alkalmak, ám mégis több volt, mint pusztán sportpszichológia. Segített jobban megismerni saját magamat, és sokkal jobban élvezem a mindennapjaimat, így az iskolában és a magánéletemben is sikeresebb lettem. Egy szóval: az egész életemben. Köszönöm

Röviden így foglalnám össze: életemben az egyik legjobb dolog, ami életem legrosszabb pillanatában történt. Összecsaptak a hullámok a fejem felett, pszichoszomatikus tüneteim jelentkeztek. Ijesztő.Tudtam, ezt most egyedül nem fogom tudni megoldani, segítséget kell kérnem. Kerestem... Olyan szakembert kerestem, akin látszik, jól érzi magát a bőrében, ez a hitelesség egyik kulcsa, nem igaz?! Hisz nekem akkor pont a jóllét nem volt meg. Szóval kerestem... És találtam...Ő volt Gosztolai Géza, nekem Doktor Úr. Soha ilyen biztonságot adó kézfogással nem találkoztam. Éreztem jó helyen vagyok, teljesen megbízhatom benne, teljesen rábízhatom magam. Elindult a közös munka. Igen, dolgozni kellett, sokat. Sok gyakorlat, sok hasznos tanács, sok házi feladat. Egyre jobban éreztem magam. Aztán már jól éreztem magam a bőrömben. Ezzel együtt egyre közelebb és közelebb kerültem magamhoz. Mondhatom, ennél izgalmasabb dolog szinte nincs. A legjobb helyen jártam, a legjobb segítséget kaptam a nagybetűs EMBER-től. Hálás köszönet!

Csak ajánlani tudom! Nem nagyon szoktam így véleményt írni, de Géza nekem annyit segített, hogy úgy döntöttem, ezúttal kivételt teszek. Én éveken át halogattam, hogy szakemberhez forduljak, amit ma már nagyon bánok. Magamtól vettem el ezeket az éveket. Ha ezt tényleg olvassa valaki, ha bárkit is arra buzdít ez a pár szó, hogy végre lépjen, akkor örülök, hogy leírtam őket. Gézát egy összeomlott házasság utolsó napjaiban kerestem fel, pánikrohamokkal és radar alatti önértékeléssel. Biztonságot találtam és a segítségével végre tükörbe tudtam nézni. Csak köszönni tudom a türelmet és azt a kérlelhetetlen noszogatást, amivel nem hagyott visszafordulni. Emberileg, szakmailag csak a legjobbakat mondhatom róla és soha nem gondoltam, hogy egy pszichológusnál ennyit lehet röhögni. Két sírás közt sokszor a nevetéstől folytak a könnyeim. :)

Gézával először másodéves pszichológushallgató koromban találkoztam, "a szakmai útkeresésem" kellős közepén. Nagyjából 2 mondatot mondtam az első alkalmon, onnantól csak ő beszélt. Az az útravaló évekig kitartott, az akkor elhangzottak a mai napig meghatározóak számomra szakmailag és emberileg egyaránt. Azóta hosszú idő eltelt, bármerre vitt az utam, mindig visszataláltam Gézához. Sokat jártam hozzá fejleszteni saját magam, és ezzel együtt tanulni a hivatásom. Közben lediplomáztam, aztán klinikai szakvizsgát szereztem, és sikeresen haladok tovább az úton, amelyen elindított, és kísér mind a mai napig. Ha úgy érzem fejlődnöm kell, vagy dolgom van magammal, csak benne bízom.

Gosztolai Gézát nyitott, racionális, őszinte embernek ismerem, aki mindig gyakorlati segítséget nyújt. Tőle tanultam a következő szemléletmódot: Az élet egy önkiszolgáló étterem, a sok lehetőség közül azt választom, amit szeretek, ami tetszik nekem. Amit nem szeretek, nem tetszik, otthagyom, nincs vele dolgom. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki jó irányba szeretne változtatni az életén.

Ahol a baj, ott a segítség. Így szól a régi magyar közmondás, és Gosztolai Géza akkor volt a segítségünkre, amikor a legnagyobb bajban voltam a fiammal. Vidékiként, ismeretlenül kértem a segítségét telefonon. Nagyon kedvesen, hosszan meg lehetett vele beszélni, hogy mi a teendő. Segített Budapesten jó szakorvost találni a fiam számára, pszichológusként már pár hét alatt nagyszerű fejlődést alakított ki, és ez a szép fejlődés azóta is tart. A siker egyik elemének Gosztolai Géza „házi feladat” módszerét tartom, mivel a pszichológusi munka hatása nem csak a konzultáció 60 percére korlátozódik. Köszönöm a munkáját, és ajánlani tudom őt minden segítségkeresőnek.

VIGYÁZZ! Én vagyok a legelső értékelő. Mivel évekig egy sem volt és az érékelésem után 2 hónapra 14 lett, gyanítom a többiek Géza külön kérésére értékeltek. Az igazán profi terpeuta nem ad tanácsot, és nem azt éri el, hogy benne bízz (az függőség), hanem azt, hogy magadban és a Világban bízz. (Irvin D. Yalom - A terápia ajándéka) 1 évig vártam, majd nagy bátorságot vettem és elmentem hozzá. Nagy bizalommal, óriási lelkesedéssel, és persze azért félelemmel érkeztem az első ülésre. Így kezdődött az ülés: robotikusan kikérdezte az összes létező testi és lelki fájdalmamat. Ezt úgy éltem meg, mintha egy kihallgatáson lettem volna. Gyakran félbeszakított. Az ülés végére megalázva, elárulva, elhanyagolva és fenyegetve éreztem magam. Védtelennek éreztem magam, kiadtam magamat teljesen és közben a bizalmam kezdett alábbhagyni. Miután szinte minden gyengepontomat elárultam, elkezdett módszeresen beszólogatni. Pár mondat az elhangzottak közül: Én - "Problémám van a férfi erőmmel, a férfiasságommal. Nem tudom megélni." Géza önelégült mosollyal - "Milyen érdekes, hogy ezt mondja Gábor. Észrevette már hogy úgy fekszik ezen a kanapén, mint egy nő?" Géza - "Milyen eredménye volt a legutóbbi terápiájának?" Én már kellemetlenül érezve magamat - "Nem tudok erre most válaszolni, nem összegeztem. Pontosan mire gondol? Mi alapján mondjam meg az eredményét?" Géza látszólag feszülten - "Gábor... Maga nem gondolatolvasó. És nem is lesz az soha. Fejezze be a gondolatolvasást" Én megdöbbenve, akkor még értetlenkedve - "Hogy jön ez ide? Csak nem tudtam, hogy milyen választ vár, hogy mi számít eredménynek. Igazából jobban érzem magam azóta. Mellesleg maga az, aki folyamatosan gondolatot próbál olvasni. Tippelget, beszólogat, maga sem tud gondolatot olvasni." Géza elakadt szavakkal - "Gábor... Ez most csak az egója." Géza az ülés vége felé - "Mit vár tőlem?" Én (legszívesebben elhúztam volna anélkül, hogy fizetnem kelljen ezért a kínzásért.) - "Hogy segítsen. Azért jöttem, hogy KIP-ezzünk vagy talán a hipnózist is kipróbálnám. Mindkettőt próbáltam már, a KIP-et már vagy 15 alkalommal is, ezek váltak be a legjobban." Géza rendíthetetlen bizonyossággal - "Én nem csinálok magával se KIP-et, sem hipnózist, mert abba Maga belehalna. Nincsen rá felkészülve. Én nem küldöm a katonáimat olyan küldetésre, amibe tudom, hogy belahalnak. Nem vállalom ezt a felelősséget. Először felkészítem. Házi feladatokat fog kapni. Ha nem teljesít egyet, akkor megemelem a díjamat a maga számára. Ha még egy további házi feladatot sem teljesít, akkor végeztünk egymással. Ez azért van, hogy ne húzzuk egymás drága idejét, én az eredményes munkát szeretem." Én ledöbbenve - "Belehalok? Mibe? Már sokszor csináltam és csak jobban lettem ezektől. Házi feladat? Azt maga adja fel? És mi van, ha nem tetszik egy házi? Ha nem érzem, hogy szeretném megcsinálni? Mennyi beleszólásom van abba, hogy mi legyen a házi?" Géza önelégült mosollyal - "Gábor... Ez már csak az egója..." Most pedig gondolatolvasok, ha már úgy is meg lettem gyanúsítva: Az a tippem, hogy Géza nárcisztikus személyiségzavarban szenved. Valószínűleg az volt a terve (ha nem is tudatosan), hogy porig aláz, lenyom maga alá, mert csak olyan emberekkel tud foglalkozni, akiknél ő jobban érzi magát és akiknek a szemében ő egy megmentő istenfigura. Elhiteti, hogy ő abszolút tudója a bajomnak és önkényes átalakításba kezd rajtam a házifeladataival és a beszédével, hogy olyanná formáljon, akivel már tud KIP-ezni, vagy hipnózist végezni (aki nem hal bele). Igazából ő az, aki nincs felkészülve arra, hogy engem támogasson a lelki fejlődésemben. Ezt persze nem vallja be. Mert azt hiszi, hogy ő tökéletes és, ha valakivel nem működik a módszere, az azért van, mert az illető "nincs még felkészítve". Nem volt elég önelfogadása ahhoz, hogy azt mondja: Gábor, sajnos nem tudok magának segíteni, mert nem szimpatizálok Önnnel. Ahelyett, hogy tovább mélyítettük volna a bizalmat, az szétzúzódott az azonnali konfrontációk miatt. Nem kezelt egyenrangú félként. Nem ajánlom senkinek, aki együttérző, elfogadó, tudatos támogatást szeretne kapni.