Kármelita Gyógyszertár - Kármelita Gyógyszertár

Évek óta ide járunk, kedves készségesek, hozzáértők!

A gyógyszertárosok mindig nagyon kedvesek és segítőkészek,tanácsaikban még sose csalódtam.

Amikor utoljára a  Kármelita Patikában jártam egy kb. 60 év körüli, alacsony (kb. 150 -155 cm magas), vékony testalkatú, vékony arcú, vállig érő, sötétbarna (láthatóan festett), lógó  hajú nő szolgált ki. A köszönés az elején még rendben volt, a "Jó napot kívánokra" udvariasan, "Jó napot kívánokkal" felelt az illető, majd miután elmondtam neki mit szeretnék (gyógyteát és vitamint), egy ponton hirtelen megváltozott a stílusa velem szemben. Felszegte a fejét, megvetően végigmért, és ahogy a tekintetünk találkozott, a szemében olyan mély gyűlöletet láttam, hogy ösztönösen hátraléptem egyet. Szinte ezzel egyidejűleg már tegezve szólt hozzám gúnyos, semmibevevő hangsúllyal ejtve ki a száján minden egyes szót. Megalázó volt, hirtelen mély szégyent, szomorúságot és bénító félelmet éreztem, mert a stílusa érezhetően nem barátságos, a tegezés nem kölcsönösségre utaló volt, nem olyan, amikor egyenrangú félként kezelik az embert és elvárt a visszategezés, hanem ún. ellenséges tegezés, azaz lekezelő, lenéző, felsőbbrendű, egyoldalú szándékú.  (Az egyértelműség kedvéért: ez NEM az a fajta tegezés volt, amikor pl. egy fiatal eladó tegezve szól hozzám egy boltban, hiszen ekkor a tegezésnek nincs egy ráutaló magatartással kifejezett hatalmaskodó célja és nem mutatnak személyeskedő megvetésre a non-verbális kommunikáció tegezést kísérő formái sem, pusztán közvetlenség érződik, egyenjogú félként kezelnek,  következésképpen a visszategezés magától értetődő). Sajnos nem láttam másik patikust a patikában, akit megkérhettem volna, hogy folytassa ő a kiszolgálást. Kerülni szerettem volna a nyílt konfliktust a tiszteletlen patikusnővel, megrémített a belőle áradó utálat, és nem is tudtam hirtelen hogyan reagáljak. Nem éreztem helyénvalónak a visszategezést sem a nő ellenséges viselkedése miatt,  legszívesebben szó nélkül sarkon fordultam volna és kirohantam volna a patikából. Sajnos azonban leblokkoltam, így végül  maradtam és felvettem az. ún pléhpofát, azaz úgy tettem (még magam előtt is elnyomva a valódi érzéseimet), mintha semmi sem történt volna. Ez azonban nem volt helyes döntés. A letegezéssel nem ért véget a nő tiszteletlen, valósággal kipécéző viselkedése, amire hangsúlyozom!!! semmi okot nem adtam. Bankkártyával próbáltam fizetni, de a fizetés nem sikerült. Kérdeztem az illetőtől mi lehet az oka, mire ő ismét megvetően végigmért, megvonta a vállát, elhúzta a száját, majd hetyke kis mozdulattal odadobta nekem a bankkártyámat, amit hirtelen nem tudtam elkapni, így az a pultra esett és halkan koppant egyet. Végül készpénzzel fizettem. (A kártyát egyébként aznap később egy másik helyen gond nélkül tudtam használni.) A patikusnő velem való fölényeskedő, személyeskedő, minden ok nélküli megkülönböztető viselkedésének sajnos nem volt tanúja, végig csak ketten voltunk a helyiségben. Fizetés után gyorsan elköszöntem (udvariasan "Viszontlátásra!") mire a nő utánam vágott egy olyan megvető hangsúlyú "Szevaszt",  hogy úgy éreztem mintha a hátamon csattant volna, amint kifelé igyekeztem. Én végig udvarias voltam az illetővel, ő viszont nem volt az, és nem értem, hogy mi váltotta ki belőle ezt a megmagyarázhatatlan, lenéző utálatot, hiszen nem is ismertük egymást. Alig vártam, hogy kilépjek a friss levegőre, ahol végre egy jó mély lélegzetet vettem, és bevallom, ki is tört belőlem a sírás. Rögtön megfogadtam, hogy többet be nem teszem a lábamat a Kármelita Patikába. Azóta is tartom magam ehhez, az eset mindig eszembe jut ha arra járok. Szívem szerint nulla pontot adnék a tapasztalt atrocitás alapján, csak azért adok három csillagot,  mert a  leírt indokolatlanul durva  viselkedést egyszer sem tapasztaltam korábban más patikusok részéről amikor időnként megfordultam ott,  bár az említett személyeskedő patikusnőt sem láttam még azelőtt. Az inzultus még a Covid előtti időkben történt, akkoriban még a Gyula utcában volt a patika.