Ötvösi várrom - Ötvöskónyi

Name: Ötvösi várrom - Ötvöskónyi
Address: 7511 Hungary, Ötvösi várrom, Hungary

3.5/5 ★ based on 2 reviews

Contact Ötvösi várrom

Address :	7511 Hungary
Categories :	Fortress ,
City :	Ötvösi várrom

Best Fortress in Hungary

Júlia Tatár on Google

★ ★ ★ ★ ★

A google térképes screenshoton látszik, hogy honnan lehet megközelíteni. Egy kedves helyi mutatta meg nekünk, hogy ott a ház mellett lehet egyenesen bemenni. Benőtte a növény sajnos.

A google map screenshot shows you where to approach. A nice local showed us that you can go straight in next to the house. The plant is overgrown unfortunately.

Béla Nád on Google

★ ★ ★ ★ ★

Így először Ötvöskónyiban álltunk meg hosszabb időre. A Nagyatádtól alig 8 kilométerre fekvő patinás falu a leírások szerint mára a málna- és a feketeribiszke-termelés somogyi „fellegvára” lett. 1332-ben volt plébániája, 4 vízimalma. Valószínűleg királyi ötvösök lakták (innen a neve). 1395-ben a Batthyány családé lett a terület. A XVI. század elejére a Báthoryak kezébe került. Ők építettek itt egy „helyre” kis várkastélyt. A török veszély hírére aztán agyagsánccal és palánkkerítéssel vették körül sebtében. A kis erődöt 1534-ben „bekebelezte” a török. Mikor megálltunk pecsételni, érdeklődtünk a helyi boltban. Elkeseredtünk, mert komoly vita alakult ki, hogy merre is van a rom. Most merre is induljunk? Szerencsénkre a zsivajra előkerült Lajos bácsi, a bolt tulajdonosa, akiről kiderült, hogy ő Ötvöskónyi két lábon járó lexikonja. Lajos bácsi felajánlotta, elkalauzol bennünket a romokhoz. Szerencsénk volt, körülbelül két órát spóroltunk így. A kastély romjaihoz Nagyatád felé haladva a 68-as főútról jobbra a szőlőhegyre vezető löszmélyúton kell felkanyarodni. Két percnyi zötykölődés és ima után (Add Istenem, ne jöjjön szembe kocsi!) a mélyút felső kijáratánál szintén jobbra. Itt kb. 100 méter letudva jobb kézre a mocorka tekintélyes gubancai közt vannak a romok. Amik, jó focipálya nagyságú területen terpeszkednek. Nem vártam ilyen nagy rommezőt. Nagy része a falaknak a talaj szintje alól egy gödörből integet ki, méteres téglafalaival, mint egy csontváz a sírból. Tisztán látszanak a borospince boltívei. Lajos „bá” rengeteg információval áraszt el. Mesél a Nagyatádig húzódó (egyelőre fiktív) alagútról. Arról is mesél, hogy a terület körüli „őserdő” magántulajdon, így nem lehet utat kijelölni a romokhoz. A romok útjelzők, kitaposott út híján pedig magukban árválkodnak. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy „odavezetik”. Mikor visszaértünk a bolthoz kiderült, hogy kedves kísérőnk miért volt ilyen készséges. A választ Lajos bácsi felesége adta meg ezzel a mondattal: „ Mán megint turistákat vezet, közbe meg meggyütt az áru, oszt pakoni kéne.” Kedves Lajos bácsi! Köszönünk mindent! Pestiesen: „Nem vagy piskóta!”

So we first stopped in Ötvöskóny for a long time. According to the descriptions, the patinated village, which is only 8 kilometers from Nagyatád, has now become a “citadel” of raspberry and blackcurrant production in Somogy. In 1332 he had a parish, 4 watermills. It was probably inhabited by royal goldsmiths (hence the name). In 1395 the area became the property of the Batthyány family. A XVI. At the beginning of the 19th century it fell into the hands of the Báthoryak. They built a small castle here in a “place”. At the news of the Turkish danger, he was then hastily surrounded by a clay rampart and a fence. The small fortress was “swallowed up” by the Turks in 1534. When we stopped to seal, we inquired at the local store. We were desperate because there was a serious debate about where the ruin was. Where do we go now? Luckily for us, Uncle Lajos, the owner of the shop, came up with the fuss, and it turned out that he was Ötvöskónyi's two-legged lexicon. Uncle Louis offered to guide us to the ruins. We were lucky, we saved about two hours like that. Going to the ruins of the castle towards Nagyatád, turn right from the main road 68 to the loess road leading to the vineyard hill. After two minutes of pounding and prayer (God forbid, don’t come across a car!) At the upper exit of the deep road, also to the right. Here approx. 100 meters to the right, the ruins are among the respectable tangles of mocorka. Which, they spread out in an area the size of a good football field. I didn't expect such a big ruin. Much of the walls swing out from below ground level from a pit with its meter-long brick walls like a skeleton from a grave. The arches of the wine cellar are clearly visible. Louis "ba" floods you with a lot of information. It tells the story of the (fictitious) tunnel to Nagyatád. It also tells us that the “primeval forest” around the area is privately owned, so there is no way to mark the ruins. The ruins are road signs, and in the absence of a paved road, they orphan themselves. Not everyone is so lucky to be “led there”. When we got back to the store, it became clear why our dear companion was so willing. The answer was given by Uncle Louis' wife with this sentence: "I am driving tourists again, in the meantime the goods are gathered, I should share Pakoni." Dear Uncle Louis! Thank you for everything! Pestiesen: "You're not a sponge cake!"