Rétesház Göd-Felső - Rétesház Göd-Felső

Tisztelt vendég üdvözlöm a gödi  (  felsőgödi  )  " Rétesház "-ban!

Tisztelt vendég!
Üdvözlöm
a gödi  (  felsőgödi  )  " Rétesház "-ban!

A Rétesház sok örömet kíván a névnaposoknak, és születésnaposoknak, valamint az évfordulósoknak is!
Lepje meg magát, szeretteit, barátait, ismerőseit névnapjuk alkalmából a Rétesház finomságaiból!
(Aktualitásokról, esetleges változásokról "HIRDETMÉNY" oldalunkon tájékozódhat! )

Magyaros házi jellegű, saját készítésű, helyben sütött friss meleg rétesek sokféle ízben, helyben fogyasztással és elvitelre is! Köszönettel fogadjuk megrendeléseiket rendezvényekre, lakodalmakba, esküvőre, nagyobb családi eseményekre, melyekre mennyiségtől függően, kedvezményt biztosítunk, szükség esetén a helyszínre szállítunk. Szeretettel és köszönettel várjuk és fogadjuk a kerékpárosok és motorosok táborát, kiknek a Dunakanyarban történő barangolásuk során a felsőgödi Rétesház -bármely útvonalat is választva- az útjukba esik.

Rétes "történelem"...
A rétes neve a "réteges" szóból ered (réteges, rétegekbe halmozódott vagy hajtogatott), ami a készítésére utal. Eredetileg töltelék nélküli, sok tésztarétegből álló kemencében sült, porcukorral megszórt sütemény volt. A rétest egész Európában ismerik strudelként, német területen Strudel (az apfelstrudel - almás rétes, nem hiányozhat az osztrák vendéglátóhelyek kínálatából), Szlovéniában štrudelj, Csehországban štrúdl, Romániában strudel, Horvátországban štrudla. A kutatások szerint a rétes ősi formája a maitól jelentősen eltért. Készítéséhez sikérdús búzalisztet használtak fel. A réteshez speciális paraszti eszköz, edényzet is párosult több helyen így Kecelen, a Duna-Tisza közén külön erre a célra lapos fenekű réteses tálat tartottak. A gyengébb minőségű lisztet tojással javították fel, hogy a tészta húzhatóságát biztosítsák. Így érték el a többrétegű vajjal megkent réteges tésztát, így például a XVI században, akár 10-12 réteget is egymásra raktak. Ennek leírását a Zrínyi- szakácskönyv is megőrizte az utókornak. Ezt a fajta rétest kisebb darabokra vágták kemencében sütötték és porcukorral megszórva tálalták. Hasonló sokrétegű sütemény készült töltelékkel is, amit "rétes bélesnek" hívtak egy 1590 körüli adat alapján, vagy "rétestortának", amire 1662-ből van bizonyítékunk.
A XVI. század végén, a német területeken is ismert volt a szakácskönyvek ún. "magyar rétes" tortája, amit a magát magyar származásúnak valló Max Rumpolt ajánlott a császári-királyi asztalokra. ( Az első írásos rétesrecept 1696-ból származik, és a Bécsi Városi Könyvtárban őrzik. A rétes a 18. századtól terjedt el a Habsburg Birodalomban.) A XVIII. századtól megváltozott a rétes készítése. A változatlan összetételű tésztát az asztalon húzták hártyavékonyra, majd az alatta lévő abrosz segítségével göngyölték fel, persze az előzőleg rárakott töltelék körül, és kerek tepsibe téve vagy csigavonalban sütötték ki. Egy keceli asszony 1794- ben készített ilyet egy gyermekágyas asszonynak. Ez a fajta tésztasütés és a gyermekágyas ajándékozás a XX. század elejéig szokás maradt. 1793-ban Gvadányi József Rontó Pál keresztelői lakomájára készített káposztás rétest. Kiss Bálint mintagazda, szentesi református lelkész is megfigyelte a lakodalmakban a rétes készítését és a réteskészítő asszonyok munkáját. Ám a rétes legújabb kori hártyaszerűen vékony tésztakészítése országosan Makóról, Heves megyéből és Dunaföldvárról is ismert. Hódmezővásárhelyen 1868-ból már új esztendei rétesről is tudunk, amivel a béreseket, cselédeket köszöntötték a gazda házánál, és amit az Alföldön "kitoló" rétesnek neveztek a XX. században. A XIX. század végétől, a XX. század elejétől a bánkúti híres magyar búzafajta és Fleischmann Rudolf, valamint más híres magyar nemesítők búzái révén gabonaipari-malomipari nagyhatalom lett Magyarország, és a nagy sikértartalmú liszt, a rétesliszt előállításával a paraszti köznapi és ünnepi rétesek sütésének gyakorisága megnőtt.
A töltelékek egyes vidékekhez köthetőek. Így a kölesből, rizsből, hajdinából készült kásák a Dunántúlon és az Alföldön terjedtek el, a káposzta, főzelékrépa, tök, tökös-mákos töltelék, mák, túró sósan, lekvár, alma, szilva, aszalt szilva, mazsola, meggy, tökmag, dió, mogyoró a mosoni "Heidebauereknél" lett a rétes tölteléke, a soproni "Poncichterek" babos rétestölteléket is készítettek. A XX. század elejére a rétes országosan elterjedt, ünnepi étellé vált, kivéve Erdélyt ahol a paraszti ünnepeknél (lakodalom, keresztelő, halotti tor, szilveszter, farsang, búcsú, gyermekágyasnak vitt komatál) a rétes nélkülözhetetlen sütemény volt.
( forás: pekszovetseg.hu,  pekrend.hu,  retesfesztival.com )