Török János Mezőgazdasági Szakképző Iskola - Török János Mezőgazdasági Szakképző Iskola

Hihetetlen, felfoghatatlan...

Amikor tegnap este örökre elbúcsúztál a földi élettől, mi nem tudtuk, hogyan is tehetted ezt elköszönés nélkül. Most is hallom dörgedelmes parancsaid, ahogyan a munkatársakat megszólítottad: „Jövőre is számítok rátok”! Mi is, és a tanítványaid is számíthattunk rád, s habár az utóbbi időben tudtuk, hogy súlyos beteg vagy, tetted a dolgod zokszó nélkül. Megteremtettél és fenntartottál egy olyan intézményt, amely sok útkereső diáknak adott otthont és értelmes célt, amiért érdemes volt küzdenie. Közben hadakoztál az utadba kerülő akadályokkal, meneteltél előre, látszólag fáradhatatlanul, elhitetve velünk, hogy örökké bírod majd e tempót. Még mindig csak keresgélem a szavakat a kifejezhetetlenre, hogy nem vagy már köztünk, hogy nem jössz szembe velünk a folyosón, hogy nem bíztatsz bennünket, ne adjuk fel… Azon kevés emberek egyike voltál, aki reményt tudott adni nekünk, még akkor is, ha reménytelennek tűnt egy-egy helyzet. Kemény, hajlíthatatlan, kitartó és akarattal teli személyiséged nagy hajtóereje volt művészeti iskoládnak, sosem felejtettél el köszönetet mondani a munkatársaknak és az egykori -mostani diákoknak a munkájukért. Most rajtunk a sor… akik igazán ismertünk Téged: köszönjük a közösen eltöltött élménydús éveket, a felejthetetlen előadásokat, a tanári pályánk folyamatos támogatását, az új célkitűzéseket és a fáradhatatlan tenni akarásodat értünk, az iskoládért, a színházért, a tehetségek kibontakoztatásáért.

Mély megrendüléssel búcsúznak Tőled kollégáid, tanítványaid, mindazok, akik szerettek és tiszteltek Kosztolányi Dezső versének néhány sorával: