Bányászemlékmű
4.4/5
★
based on 8 reviews
Contact Bányászemlékmű
Address : | Kisgyónbánya telep, 8054 Hungary |
Categories : | |
City : | Kisgyónbánya telep |
G
|
Gábor Cserpnyàk on Google
★ ★ ★ ★ ★ Egy kicsit múlt szele érinti az embert
A little past wind touches a person
|
L
|
László Pintér on Google
★ ★ ★ ★ ★ Kulturalt szepen gondozott.
She cared for a cultured beauty.
|
A
|
Anita Imre on Google
★ ★ ★ ★ ★ Kiváló sétálásra alkalmas hely.
Great place for walking.
|
F
|
Ferenc Jung on Google
★ ★ ★ ★ ★ Medvehagyma ért indultunk de még nem volt
We set off for chives but it wasn't there yet
|
J
|
Judit Kontra on Google
★ ★ ★ ★ ★ Másodjára jártam itt, nagyon megható a szobor története. Mennyi fájó emlék...
I was here for the second, the story of the statue is very touching. How much sore memory ...
|
A
|
Attila Szűcs on Google
★ ★ ★ ★ ★ Csend és béke honol....
Silence and Peace ...
|
L
|
László Urbán on Google
★ ★ ★ ★ ★ Markáns arc, robosztus férfialak egy tisztás közepén. Az alkotás a valamikori Kisgyónbánya központjának területén áll. A bazaltból készült alkotás az 1944-ben elhurcolt, elveikhez hű bányászoknak állít emléket. Az alkotásnál ma is rendszeresen koszorúznak.
A történet szerint 1943. december 31-én Sprőder György kisgyóni vájár a Magyarországi Bánya és Kohómunkások Szövetségétől kapott tájékoztató közleményt olvasta fel a bányásztársaknak. Ezután Bodó Nándorral együtt elénekelték az Internacionálét. 1944. január 21-én mindkét bányászt csendőri felügyelet alá helyezték. Sprőder Györgyöt a budapesti Mosonyi utcai toloncházba internálták, így az 1944. április 1-jére kitűzött tárgyaláson nem vehetett részt. 1944. május 10-én Marjanek Doschner Ferencet szintén a Mosonyi utcába vitték. Ő megjárta Kistarcsát, majd visszakerült a Mosonyi utcába. Innen még írt a családjának 1944. decemberében. Valószínűleg kivégezték. Sprőder Györgyöt Rinyapusztán végzett kényszermunkáját követően hazaengedték, továbbra is csendőri felügyelet alatt állt. 1944. novemberében ismét elfogták Bodó Nándorral és Bugyács Antallal együtt, és a komáromi Csillag erődbe, majd a németországi Herzbrükbe szállították őket. Bugyács Antal a felszabadulás után hazaérkezett, két társának sorsáról azonban semmit sem lehet tudni.
A forrás szerint: 'Ahol ma a bányász mártíremlékmű hirdeti a hősök dicsőségét, ott találkoztak életükben először a sokat szenvedett kisgyóni bányászok a szabadsággal.'
Distinctive face, robust male figures in the middle of a glade. The work is located in the area of the former center of Kisgyónbánya. The work, made of basalt, commemorates the miners who were abducted in 1944 and faithful to their principles. The work is still regularly wreathed today.
According to the story, on December 31, 1943, György Sprőder from Kisgyón read an information notice received from the Hungarian Mining and Metallurgical Workers' Association to his fellow miners. Then they sang the International with Nándor Bodó. On January 21, 1944, both miners were placed under gendarmerie supervision. György Sprőder was interned in the mosque house on Mosonyi Street in Budapest, so he could not take part in the trial scheduled for April 1, 1944. On May 10, 1944, Ferenc Marjanek Doschner was also taken to Mosonyi Street. He toured Kistarcsa and then returned to Mosonyi Street. From here he even wrote to his family in December 1944. Probably executed. György Sprőder was sent home after his forced work in Rinyapuszta, he was still under gendarmerie supervision. In November 1944, they were captured again together with Nándor Bodó and Antal Bugyács, and transported to the Star Fortress in Komárom and then to Herzbrük, Germany. Antal Bugyács returned home after his liberation, but nothing can be known about the fate of his two companions.
According to the source: 'Where today the miner's martyr monument proclaims the glory of the heroes, it was for the first time in their lives that the much-suffered miners of Kisgyón met with freedom.'
|
K
|
Klaudia Fodor on Google
★ ★ ★ ★ ★ Nagyon érdekes Kisgyónbánya története, érdemes utánaolvasni.
Ahogy ott áll az ember a szobor mellett el se hinné, hogy azon a helyen valaha nem is olyan régen nyüzsgő bányatelepülés volt.
“A Kisgyónbányától 5 km-re fekvő Szápár községben már a XIX. század derekán kisérleteztek szénbányászattal. 1842-ben egy 30m mély aknából megkezdődött a termelés. 1873-tól vannak adataink arról, hogy nyilvántartották a kisgyóni széntelepeket.
A bányászat kezdete 1922 októbere. Egy Freud Béla nevű vállalkozó a Dóra-hegy nyugati oldalában, a széntelep keleti felében indította meg a termelést. Még ennek az évnek a decemberében egy fiatal bánymérnök, Poszt Ferenc került a bányához.
Számára egyértelmű volt, hogy a fejlesztés alapja a szállítás problémájának megoldása. Ehhez pedig az kellett, hogy vasút épüljön a terület és a bodajki vasútállomás között. Részvénytársaságot alapítottak, és 1924 nyarára elkészült a 16km-es pálya.
A bánya teljesen megváltoztatta a környék településeinek életét. A környező földek zöme nagybirtokosok kezén volt. A helybeliek csak idénymunkára számíthattak.
A kisgyóni bánya így sosem szenvedett munkaerőhiányban, sőt általános volt a többszörös túljelentkezés. Ez is okozta, hogy az itteni bányászok keresete messze elmaradt az ország többi szénmedencéjében dolgozók jövedelmétől.
1922 és 1924 között 5739 tonna szenet fejtettek. Újabb aknák nyitásával (a Tisza táró össztermelése 5 év alatt 42.000 tonna, Tivadar táró, János lejtős akna, Adrás akna) a bányászat virágkorát élte.
1931-ben hidat építettek a keleti és a nyugati szénterületek, a kisgyóni völgy összekapcsolására, áthidalására (maradványai néhány éve bontották el).
az 1930-as évek elejére állandó lakosság alakult ki Kisgyónbányán. 1932-ben a bánya-részvénytársaság egy tanerős iskolát hozott létre, majd 1937-ben új iskolát építtetett. 1942-ben már 80 gyermek járt ide.
A bányászat a II. világháború évei alatt csak rövid időszakokra állt le, de a termelés jelentősen csökkent. Mivel a terület hosszú ideig a hátországhoz tartozott, a háborús károk nem voltak jelentősek.
A frontvonal egyébként 1945. márciusában ment át a területen. Ekkor természetesen szünetelt a munka. De a bányászok értesítést kaptak a fehérvári kórház szénhiányáról, ezért a bánya épen maradt területein már április 14-én megindult a termelés.
1946. január 11-én a bányát államosították. A bányaüzemvezető 1948. évi jelentésében a szénvagyon kifogyását 1954-re jósolta.
Ennek megfelelően a fejlesztések mérséklődtek. 1952-ben azonban egy akna mélyítése során egy új, eddig nem fejtett széntelepet találtak. Ez ellentmondott az előzőekben emlegetett jelentésnek, így a termelés folytatódhatott.
A telepen 1960-ban felépítettek egy új két tantermes iskolát, kialakították a sporttelepet és közművesítették a lakásokat. több mint 100 család lakott itt ezekben az években.
A hatvanas években a széntelepek kezdtek kifogyni, sorra zárták be az aknákat, a széntermelés egyre inkább átvették a Balinkán nyíló új bányák. 1972-ben a Béke akna bezárásával befejeződött a termelés.
Az utolsó akna bezárása idején még kb. 100 fő lakott Kisgyónban. De rohamosan csökkent a létszám. A bányászcsaládok elköltöztek, a házak lakatlanná váltak.
A környék elcsendesedett, felszedték a vasúti síneket, szétbontották a betonlétesítményeket is. Az erdő igyekezett begyógyítani a sebeket.
Sajnos ez nem emberöltőnyi feladat. A bányászat számtalan nyomát találjuk a völgyben és az erdőben.
A nyugalmas erdőkbe visszatértek a turisták is. Az ő kezdeményezésükre az ekkora már igen rossz állapotba került házakat nem lebontották, hanem használatra a természetjárók kapták meg.
Az új használók nagy lelkesedéssel láttak munkához, és egy-kettőre rendbehozták az épületeket, amelyeket azóta kulcsosházakként üzemeltetnek.
A bányásztelepülésből az országban egyedülálló módon természetbarát telep lett.”
The history of Kisgyónbánya is very interesting, it is worth reading.
Just as one stands next to the statue, one would not believe that the place was once a bustling mining town not so long ago.
“In the village of Szápár, located 5 km from Kisgyónbánya, the XIX. in the middle of the 19th century they experimented with coal mining. In 1842, production began from a 30m deep shaft. From 1873 we have data on the registration of the coal deposits of Kisgyón.
Mining began in October 1922. An entrepreneur named Béla Freud started production on the western side of Dóra Hill, in the eastern half of the coalfield. Back in December of this year, a young mining engineer, Ferenc Poszt, came to the mine.
It was clear to him that the basis of the development was to solve the problem of transportation. This required the construction of a railway between the area and the Bodajki railway station. A joint-stock company was founded, and by the summer of 1924, the 16km track had been completed.
The mine completely changed the lives of the settlements in the area. Most of the surrounding land was in the hands of large landowners. The locals could only count on seasonal work.
Thus, the Kisgyón mine never suffered from labor shortages, and multiple oversubscriptions were common. This also caused the earnings of the miners here to lag far behind the incomes of those working in other coal basins in the country.
Between 1922 and 1924, 5,739 tons of coal were mined. With the opening of new mines (the total production of the Tisza reservoir in 5 years, 42,000 tons, Tivadar reservoir, János sloping mine, Adrás mine), the mining flourished.
In 1931, a bridge was built to connect and bridge the eastern and western coal areas, the Kisgyón Valley (its remains were demolished a few years ago).
by the early 1930s, a permanent population had developed in Kisgyónbánya. In 1932, the Mining Corporation established a school with teaching staff, and in 1937 had a new school built. By 1942, 80 children had already come here.
Mining in the II. during the years of World War II it came to a standstill only for short periods, but production declined significantly. As the area belonged to the hinterland for a long time, the war damage was not significant.
The front line, by the way, crossed the area in March 1945. Then, of course, work was paused. But the miners were notified of the coal shortage at the hospital in Fehérvár, so production started on April 14 in the intact areas of the mine.
On January 11, 1946, the mine was nationalized. In his 1948 report, the mine manager predicted the depletion of coal assets by 1954.
Accordingly, improvements have slowed. However, in 1952, during the dredging of a mine, a new, previously unexcavated coalfield was found. This contradicted the report mentioned above, so production could continue.
In 1960, a new two-classroom school was built on the site, a sports complex was set up, and the apartments were publicized. more than 100 families lived here during these years.
In the sixties, the coal deposits began to run out, the mines were closed one after the other, and coal production was increasingly taken over by the new mines opening in Balinka. In 1972, production was completed with the closure of the Peace Mine.
At the time of closing the last shaft, approx. 100 people lived in Kisgyón. But the numbers dropped sharply. The mining families moved, the houses became uninhabited.
The area was quiet, the railway tracks were picked up, and the concrete facilities were demolished. The forest was trying to heal the wounds.
Unfortunately, this is not a man-long task. Countless traces of mining can be found in the valley and in the woods.
Tourists also returned to the tranquil forests. On their initiative, the houses, which were already in such a bad state, were not demolished, but were given to hikers for use.
The new users were very enthusiastic about the work and tidied up the buildings, which have since been operated as chalets.
The mining settlement has become a nature-friendly site in a unique way in the country. ”
|
Write some of your reviews for the company Bányászemlékmű
Your reviews will be very helpful to other customers in finding and evaluating information
Nearby places in the field of Memorial park,
Nearby places Bányászemlékmű