Budapest Környéki Törvényszék - Budapest Környéki Törvényszék

Szocreál épület...

Gerbert korrupt és a bírák nagy része

Jó lenne, ha nem úgy terelnék itt az embert mint egy birkát.

Dall'estero da l'immagine dell'inquietante retaggio comunista. Più che un senso di giustizia, da un senso di terrore.

A társadalmi lét tragédiája egészen alapvető, amit érzékletesen egy példán keresztül tudok megmutatni. Adott egy egyetemista fiú, aki nem egy minden emberi mivoltát elveszített gazember, sőt semmivel sem rendelkezik negatívabb személyiségvonásokkal akármelyik társánál. Mégis, ezt a fiút megkísérti a könnyű pénzszerzés lehetősége, s kemény drogokat próbál átvinni a határon, ahol elkapják. Mit tehetünk ebben az esetben? Ha nem álljuk gátját a kábítószer fogyasztás terjedésének, akkor az olyan körülményeket teremthet, amihez képest a középkor legsötétebb évszázadai is viszonylagos biztonságot és nyugalmat adtak az akkor élteknek. Viszont az is szívszorító, ha az előttünk álló emberi lényt, akinek a helyében akár mi is lehetnénk emiatt megfosztjuk a szabadságától. Persze könnyű ráhagyni a "piszkos munkát" másokra, elvárni, hogy az intézmények megvédjenek bennünket, majd ott ütni rajtuk, ahol arra a magunk erőtlenségében csak lehetőségünk van. Ettől azonban még az egyetemistáéhoz hasonló sorsok újra és újra ki fognak termelődni, mert a társadalmi lét lényegéből adódóan ki kell termelődniük. Mindez nem jelenti azt, hogy amit ma a világnak ezen a táján magunk körül találunk, az úgy szükségszerű, ahogy van. Elég csak megnézni a skandináv országokat ahhoz, hogy belássuk, még azokhoz viszonyítva is mennyit változtathatnánk a bennünket körülvevő társadalmi felépítményen. Lehet fejleszteni a szociális ellátórendszert, hogy senki ne kényszerüljön az alapvető szükségleteinek kielégítetlensége miatt a törvényekkel való szembefordulásra. (Alapvető szükséglet alatt értve akár az esztétikus lakókörnyezet megteremtését is.) Lehet fejleszteni a börtönrendszert, hogy a börtönbüntetés ne jelentsen egyet az életre szóló megnyomorodással. Lehet fejleszteni a jogszolgáltatást, hogy a börtönbüntetést valóban csak ott és olyan mértékben alkalmazzák, ahol az mindenekelőtt az egyén szempontjából elkerülhetetlennek tűnik. Sőt, mivel Magyarország egy barbár ország, ezért itt már az is a fejlődés jele volna, ha a rendőrség nem az általa azonnal gyanúsnak ítélt személyek elítéléséhez gyűjtené a bizonyítékokat, elvetve mindent, ami ezen személyeket igazolná a vádakkal szemben, hanem azt tenné, amit várnak tőle, s az elérhető információk begyűjtésével megkísérelné rekonstruálni a történteket. Ha pedig idáig eljutottunk, akár tovább is haladhatunk egy olyan szintre, ahová még a skandináv társadalmak sem jutottak el. A fejlődésnek ezen a szakaszán már egészen alapvető kulturális axiómákat kell átírnunk. Ilyen axióma például az, hogy az emberek, ha kulturális szempontból nem is egyformák, de egyenlő értékűek. Ehelyett el kell fogadni azt a tényt, hogy egy gyengéd és szenvedélyes lány, vagy egy érzékeny és intellektuális fiatalember más elbírálás alá kell essen, mint egy bikanyakú, sunyi vadállat, s nemcsak a veszélyességükben rejlő különbségek miatt, hanem az önmagukban vett emberi minőségük miatt is. Ilyen axióma az is, hogy a törvényt minden esetben be kell tartani. Ehelyett tudomásul kell venni, hogy a törvény mint elnagyolt és merev sablon a lényegénél fogva soha nem lehet alkalmas a sok vonatkozású élethelyzetek igazságos kezelésére, amire a morális ítélőképesség alapját képező ember- és társadalomismerettel rendelkezők (a bölcsesség hordozói) a maguk személyes ítéleteivel alkalmasabbnak bizonyulhatnak. Vagy akár ilyen axióma az, hogy a tettre a tett következményével egyben kell válaszolni, s mondjuk ha valaki egy vasúti jelzőberendezésből ellop egy akkumulátort, akkor arra a fél év felfüggesztett fogházat vagy a nyolc év fegyházat kell kiszabni aszerint, hogy a tettének következménye némi többlet költség lesz a vasúttársaság számára, vagy egy tömegszerencsétlenség.

Nem voltam bent.

Elképesztő lassúság, nyögvenyelős ügymenet. Tájékoztatás: 10-ből 2-es. (és persze felháborító, ha az ember tudni szeretné, hogy mi a következő lépés, mire és mennyit kell várni - legalább nagyságrendileg.). És csak azért 2-es, mert a többi törvényi előírás, nem pedig azért, mert a hivatalnokok szerint az a cél, hogy gördülékenyen haladjon az ügymenet. Négy kör levelezésre volt szükség csupán ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjenek foglalkozni a hozzájuk tartozó üggyel: 1) "nem hozzánk tartozik, 2) de "mégis hozzánk tartozik", 3) küldjön illetékbélyeget és 4) küldje el az alábbi adatokat és iratok másolatait". A levelek 1 hetes, az általuk kiküldött hirdetmények 30 napos átfutási idővel futottak, majd aztán augusztusra elkészült és aug. végére megérkezett a határozat. Persze augusztus egyébként láblógatás - mint minden más szakmában (jah nem) - és mert a kiváló munka alapján annyira megérdemlik az egy hónap pihenést. Remélem milliós prémiumot is osztanak a vezetőknek (vagy mégsem.)! Majd: két újabb hónap elteik: "a határozat nem emelkedett még jogerőre", persze erről sincs semmilyen tájékoztató, csak a 100. telefon után valaki veszi a fáradtságot és bekéri az ügyiratszámot és elmondja, hogy várjak tovább. Mennyit? Meddig? X. Amíg a titkár asszony megírja a levelet. A Tisztelt Titkár Asszony csupanagybetűsen, benyalósan, hiszen ő az alfa és az omega. Más kérdés, hogy a munkáját nem tudja/akarja elvégezni hatékonyan és/vagy túlterhelt. Naade közben százezer forintok úsznak el havonta, mert egy kérdések és ellentétek nélküli ügyet - ami világos, minden adat elérhető - képtelenek lelevelezni a BM-el és az önkormányzati jegyzőkkel. Magyarország jobban teljesít! Igaz, nem a hivatali rendszer, mert az egy rakás sz.r, dilettánsokkal és túlgondoló, okoskodókkal, akik UTÁLJÁK amit csinálnak és magasról tesznek rá, hogy a másik emberrel mi van. Nem véletlenül kedvelem Mikszáth műveit.. Csak azt sajnálom, hogy nem fikció.