Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara napjainkra az ország egyik legnagyobb jogi fakultása lett. A kiemelt egyetemi minősítés objektív mutatója a magas kutatási és képzési színvonalnak, ami mellett a kiegyensúlyozott oktató-hallgatói viszony fenntartását is fontosnak tartjuk. Az egyetemi polgár már felnőtt, önálló személy, aki nemcsak tanulni, hanem közös gondolkodásra is érkezik hozzánk. Örömmel tölt el bennünket, hogy az elmúlt években, emelkedő ponthatárok mellett, országosan a legtöbb joghallgatót vehettük fel. A minket választóknak igyekszünk ezt a bizalmat megszolgálni. Fontos törekvésünk, hogy a kiemelkedő képességű hallgatókkal való foglalkozás ne jelentse a többiek elhanyagolását. Egyformán megbecsüljük hallgatóinkat, legyenek azok mester-, vagy alapszakosak, nappali-, vagy levelező tagozatosak.

Bár a történelem viharai a jogfolytonosságot megszakították, így fakultásunk hivatalosan alig idősebb két évtizednél, mindez nem választhat el attól a szellemi örökségtől, amely a négy évszázaddal ezelőtt élő egyetemalapító bíboroshoz köt bennünket. Napjaink gyorsuló világában, a céltalan sodródás elkerülése végett, egyre nagyobb szükségünk van biztos támpontokra. A Pázmány Péter által képviselt katolikus szellemiség az egyetem minden fakultása számára tartalmaz valamilyen üzenetet. A jogászság számára például azt, hogy az igazság nem gyurma módjára, jobbra-balra alakítható saját vélemény, vagy azt, hogy az emberi szabadság a kötelezettségek szabad megválasztását jelenti és nem a vállalt kötelezettségekből való szabad kihátrálást.

A Pázmány jogi kara „facultas” a szó régi (eredeti) értelmében, miszerint az egyetem professzorai és azok tanítványai a tudományok főbb ágai szerint szerveződnek. A jogtudomány (a kánonjog gyökereiből táplálkozva) az egyes egyetemeken már a középkorban önálló fakultást kapott, s nálunk a XX-XXI. század viharos reformjai sem számolták fel ezt az állapotot. Az oktatókat (hallgatókat) így nemcsak az igazgatási szervezet köti össze, hanem az is, hogy mindannyian ugyanazt a tudományterületet művelik. Ez pedig egy egyszerű szervezeti szabályzatnál lényegesen erősebb kapocs.

Szabó István, dékán