Savanyó Jóska sírja - Savanyó Jóska sírja

Érdekes és informatív

Szép ,gondozott ,megfelelő információ

Savanyó József a Vas vármegyei Izsákfán látta meg a napvilágot 1841 szeptemberében. Jóska „szakmai” pályafutását állítólag azzal kezdte, hogy megverte és kirabolta saját apját, majd tizenkét éves korában feltört egy úri pincét, és egy hordó borral távozott. Savanyó tetteit az 1877-től íródott peranyagokból ismerhetjük meg igazán, ahol minden népi romantika nélkül kezd kirajzolódni egy korántsem daliás, de komoly fegyveres bűnöző képe. A vékony hangú és zömök alkatú betyár mindössze 159 centi magas volt, ennek ellenére hírhedt bandavezér, aki embereivel sokszor a gyilkosságtól sem riad vissza. A vármegyék tehetetlenségét elunó hatóságok 1883-ban országos körözést adtak ki ellene, a következő évben ezer forint vérdíjat is kitűztek a fejére, és statáriumot hirdettek. A legkeresettebb bűnözők közé emelkedett betyár végzetét mégsem ez, hanem a bosszúvágy okozta: egy bojtár adta fel 1884-ben, akinek rokonát ő lőtte agyon. Haragosa romantikus regénybe kívánkozó módon altatót kevert a halápi csárdában mulatozó betyár borába, akit ezután a csendőrök dulakodás közben könnyen elnyomtak. Ügyét 1886-ban tárgyalták, a 27 vádpont között két emberölés is szerepelt s ezért életfogytiglanra ítélték. 1906 elején aztán teljesült Savanyó Jóska vágya, és gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök közbenjárására kegyelemet kapott. 1906 őszén a Tótvázsony melletti Sós-pusztára költözött juhász testvéréhez, Jánoshoz. Az egyébként ízületi fájdalmakkal küzdő vén betyárnak 1907 februárjában elfagytak a lábujjai a ház körüli munkában. A kórházi kezelés nem segített. Savanyó inkább hazatért a kórházból, mert nem engedte, hogy levágják az elüszkösödött lábát. Úgy döntött, inkább saját maga vet véget életének, mintsem fájdalmakkal és nyomorultan éljen.