Gerencsérvár - Oroszlány

Sajnos hazánkban számtalan középkori vár esett a rombolás álodozatává, és nagyon kevés vészelte át a viszontagságos magyar történelem eseményeit. A Gerencsérvár romjait a sűrű erdő mélyén találjuk meg a Vértes hegység nyugati szélén a Fekete-ér-patak mellett. A hegység napjainkban teljesen lakatlan területté vált, a középkorban azonban pezsgő élet zajlott ezen a vidéken. A hegység peremén egykor büszke várak álltak őrt hazánk védelmében, amelyek őrizték 1100 éves múltunkat, és jelzik a mai kor embere számára, hogy a középkori magyar történelemben kiemelt szerepet töltött be az országban ez a térség.

A mai kor szellemében szinte hitetetlen ,hogy ezek a várak védték a fővárost, amely akkoriban még Fehérvár volt. Történelmünkben több kiemelt esemény is zajlott ebben a térségben. 907-ben ezen a tájon vezette seregeit Árpád vezér Szvatopluk morva fejedelem fiai ellen, majd amelyről a hegység a nevét is kapta: itt szórta szét vértjeit III. Henrik német császár serege 1051-ben mikor is I. Endre király és Béla herceg legyőzte őket. I. (Nagy) Lajos király a Gerencsér várban fogadta 1366. december 6-án velencei köztársaság követét, amely kedvelt vadászháza volt. Majd ezt követően két évszázadon keresztül királyi vadászterületként emlegetik, melynek vonzerejét fokozta az erdőben és vízben gazdag terület.

A Vértes várai többnyire a tatárjárás után épültek fel a 11. és a 12. században. A Gerencsér várat a feljegyzések szerint Csákok építették megközelítőleg 1140 körül akik Szabolcs vezér nemesi leszármazottjai voltak és közeli rokonságban álltak, Árpád leszármazottaival. Mindig is várként emlegették, valójában egy 13 x 7m alapterületű, kőből épült vastag falú torony, akkoriban közepes méretűnek számító középkori főúri lakótorony volt, amely két vagy három emeletes lehetett és a becslések szerint 18-29 m magas volt.

1231-ben Csák Miklós aki Ugrin esztergomi érsek testvére, végrendeletében már említi ezt a várat, amit akkor Wdvorhelnek (Udvarhely-nek) neveztek, és Lőrincz fiára hagyja. A Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan a vár neve Gerencsérré, a körülötte megtelepedő fazekasokról, a gerencsérekről kapta. 1330-ban a nevét már Gerencher alakban jegyzik fel az oklevelekben. A terület részben királyi lovászok, és részben a Csák nemzetségbeli Györke fia Pál királyi apród (Aule Iuvenis) birtoka volt. Az ezt követő évtizedekben I. (Nagy)Lajos király kedvelt vadászháza volt, és sok időt töltött itt, amelyet az is bizonyít ,hogy 1346 és 1366 évek között több okiratot keltezett, majd küldött el innen. 1366. december 6-án a Gerencsér vár falai között tárgyalt és tanácskozott a török ellen indítandó hadjáratról a Velencei Köztársaság követeivel.