Jaki Chapel - Budapest

     A fővárosi turista-látványosságok egyik különlegessége a Hősök tere és az ahhoz elmaradhatatlanul kapcsolt, Vajdahunyadvárként ismert épületegyüttes. Az épületcsoportot a magyarság Kárpát-medencében való tartózkodásának ezredik évfordulójával kapcsolatos országos létesítmények-emlékművek egyikeként építtette a kormány. A pályázatot Alpár Ignác műépítész nyerte el, és az 1896. május 2-án megnyitott Millenniumi Kiállítás egyik legtöbbet látogatott és egyik legnagyobb sikert aratott részévé vált a hivatalosan Történelmi Főcsoportnak nevezett épületegyüttes. A tervező építész eleget tett a pályázati kiírásnak, a városligeti szigeten létrehozott épületcsoport máig “nevezetesebb hazai műemlékeink hű utánzata”.
     Kevés épületről mondható el, hogy kétszer építették. Ez történt a Főcsoporttal. Az ideiglenesnek szánt létesítmények csak fából és vakolatból készültek, idő múltán múlva olyannyira tönkrementek, hogy döntés született lebontásukra (1899). A közönség által megkedvelt látványosság ezúttal tartós anyagból kikövetelt újjáépítésére az országgyűlés 2,5 millió koronát szavazott meg, ismét Alpárt megbízva a munkával. Először a gótikus-reneszánsz-barokk épületcsoport épült újjá (1904), majd a román együttes (1908). A tartós, nemes anyagok felhasználásával befejeződött nagyszabású építkezés egy millió koronával lépte túl az előirányzatot, és további csaknem félmilliót fordítottak a berendezési felszerelési tárgyak beszerzésére.
   Alpár Ignác koncepciója az volt, hogy a pályázati kiírásnak megfelelően a történelmi és művészi értékű hazai emlékek egészét-részleteit örökítse meg, harmonikus egésszé ötvözze. Törekvése sikerrel járt, elismerést szerezve a hazai és külföldi szakértők, nemkülönben a lakosság, turisták körében.

    A Történelmi Főcsoport első része a korábban Drót- majd Széchenyi sziget északnyugati sarkán épített román-épületegyüttes. Annak legjellegzetesebb részlete a Vas-megyei Jáki templom kapuzatának hű mása. Az 1256-ban, Omodé püspök által felszentelt, és Alpárnak mintául szolgáló templom egyéb részleteit nem tanulmányozhatjuk a Főcsoport Jáki kápolnának nevezett épületén. A kápolna az eredetitől eltérően egytornyú, amely a kassai Szent Mihály kápolna tornyának motívumaiból is kölcsönzött. Az építmény alaprajza viszont az 1207-ben épült lébényi plébániatemploméhoz hasonlít.
   A kifelé erősen táguló bélletes kapu hat oszloppárja között gazdag ornamentika vezeti a tekintetet az egyenes záródású kapu fölötti félkörívű mezőben elhelyezett domborművű Agnus Dei ábrázoláshoz, és a kapuzatot megkoronázó apostol-galériához. A háromszögű oromzat csúcsa alatti, Krisztust ábrázoló szobrot a lépcsőzetes fülkékben elhelyezett 5-5 apostol-szobor veszi körül, egy-egy apostol a kaput közrefogó tornyok homlokzati fülkéjében kapott helyet. A kápolnát eredetileg könyvtárként szándékoztak hasznosítani, de a környékbeli hívek kérésére egyházi funkciót kapott. Kohl Medárd püspök szentelte fel a kápolnát 1915-ben Szent László király tiszteletére. Vallási nevezetessége a kápolnának, hogy 1938-ban szentmisét mutatott itt be Eugenio Pacelli bíboros-nuncius, a későbbi XII. Pius pápa és Giovanni Battista Montini bíboros, a későbbi VI. Pál pápa. A kápolnába belépőt a hangsúlyosan elhelyezett feszület (Ohmann Béla műve) fogadja a szembenéző oltár fölött. Az oltárkép Mattioni Eszter Szent Családot ábrázoló hímeskő mozaikja, az apszis üvegablakára a tituláris szentet, László királyt festették. Az oszlopok a főhajóból két mellékhajóra osztják a teret. Az evangéliumi oldal mellékoltárának triptichonján (Molnár C. Pál) “A jó halált” mutatja be Szent Benedek, Szűz Mária és Morus Szent Tamás boldog halála által. Az oltár fölötti üvegablakon Krisztus feltámadásának képe. Az oltáron Strobl Alajos Madonna-szobra áll. A leckeoldal hajójában Szent Maximilián Kolbe atyához, az auschwitzi önfeláldozó mártírhoz és a stigmatizált Páter Piohoz (Francesco Forgiole) fohászkodhatnak a hívek. A festett üvegablakok Árkay Sztehlo Lili alkotásai, rajtuk az Üdvözítőt, Boldog Ágnest, Boldog Kingát, Szent Erzsébetet, Szent Margitot megjelenítve. A keresztút képei modern munkák.
   Alpár Ignácot 75. születésnapjára (1925) tisztelői bronz-márvány domborműves emléktáblát helyeztek el a Főcsoport gótikus épületszárnyán (Telcs Ede műve). A mestert a Kerepesi úti temető árkádsora és a főút közötti díszparcellában temették el. Síremlékét Kotál Henrik és Szege Sándor alkotta (1929). A Vajdahunyadvár bejárata előtti parkban álló, 24 ezer koronába került emlékművet 1931. november 18-án avatták. Az építőművészt középkori céhmesteri öltözékben ábrázolta Telcs Ede. A talapzatot Kotál Henrik tervezte.